Fenyő Miklós már kilencévesen megtapasztalhatta az amerikai álmot: családjával négy évet töltött az Egyesült Államokban. A hazatérés után a XIII. kerületben telepedtek le, ahol a fiatal Miklós hamarosan igazi tinibálvánnyá vált. A rajongó lányok egészen a lépcsőházig követték, és a falakra írták szerelmes üzeneteiket.
1967-ben megalapította a Hungária együttest, amely még abban az évben fellépett az Ifiparkban. Innen már nem volt megállás: milliós lemezeladások, telt házas koncertek, szakítások és újraegyesülések kísérték a pályafutását. Olyan tehetségeket indított el, mint Szandi, Dolly vagy Flipper Öcsi.
Halála nemcsak a rajongókat, hanem a szűk baráti körét is mélyen megrázta. Az egész ország gyászolta a zenészt, aki évtizedeken át meghatározó alakja volt a magyar könnyűzenének.
Édesanyja mindig hitt benne és támogatta, édesapja viszont nehezen értette a körülötte lévő felhajtást. Feleségével, Ágival még nagyon fiatalon ismerkedett meg, elvesztése egész életében fájó seb maradt. Büszke volt gyermekeire, Dióra – aki munkatársként segítette írás közben – és Dácira, valamint unokáira, a tizenegy éves Mikulásra és a kétéves Laurára.
Néhány évvel ezelőtt arról beszélt egy interjúban, hogy könyvet ír, mert úgy érezte, az ő történetét csak ő maga tudja igazán elmesélni. A „Mélyvíz…” meg is jelent, és elárulta, hogy a számítógépén még további kötetekre való emlék vár feldolgozásra. Sokan remélik, hogy ezek az írások is napvilágot látnak majd.
Pályatársai megrendülten emlékeznek rá.
Takáts Tamás felidézte első találkozásukat: egy cukrászda előtt állt sorban, amikor dúdolni kezdett egy Hungária-dalt, mire mögötte valaki folytatta a következő sorral – maga Fenyő Miklós volt az. Jót nevettek a véletlenen. Szerinte hatalmas veszteség érte a magyar zenét: kiváló hangú énekes, remek zenész és szellemes szövegíró távozott, aki egy sajátos, nosztalgikus világot teremtett a rock and roll nyelvén.
Marót Viki könnyek között beszélt róla. Elmondta, hogy gyermekkora óta jelen volt az életében a Hungária, a zenekar tagjai szinte családtagnak számítottak. Fenyő Miklós és testvére, Flipper Öcsi különösen közel álltak egymáshoz. Úgy fogalmazott: az ilyen emberekről nehéz elhinni, hogy egyszer elmennek. Emlékük azonban örökké él a szívekben.