llt csendben, miközben sokan a zenész legismertebb dalait dúdolták. A szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy egy mécsessel vagy virággal róják le tiszteletüket, így a tér estére szinte fénylő emlékhellyé változott.

A megemlékezés nemcsak gyász volt, hanem közös emlékezés is egy olyan előadóra, aki sokak számára a fiatalság, a szabadság és az életöröm jelképe lett. Zenésztársai és rajongói egyaránt hangsúlyozták: Fenyő Miklós nemcsak dalokat hagyott hátra, hanem egy teljes életérzést.

Az eseményen kollégák, barátok és rajongók együtt emlékeztek a zenészóriásra, bár néhány közeli ismerős és családtag távol maradt. Ettől függetlenül a részvét hatalmas volt, és a Hősök tere egy estére az ország közös gyászának szimbólumává vált.

Fenyő Miklós a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja volt, aki a rock and roll hazai meghonosításában játszott kulcsszerepet. Munkássága generációkat kötött össze, és dalai ma is élnek a közönség emlékezetében.

A mécsesek lassan kialudtak, de a rajongók szerint Fenyő öröksége tovább él a zenében, a történetekben és azokban az emlékekben, amelyeket milliók őriznek szívükben.