Ákos szerint Azahriah és Beton.Hofi összes dala „tök egyforma” és „nem szólnak semmiről”

Kovács Ákos nemrég a Mandiner Maxima nevű podcastműsorában vendégeskedett, ahol „háborúról és a Nyugat állapotáról”, valamint „a fiatalok elkényelmesedéséről” és a kortárs zenei tendenciákról is megosztotta véleményét.
Ákos elmondta, hogy a gyerekein keresztül „borzadva hallgatja” napjaink népszerű előadóit: „Bevallom, hogy nem értem. Hát jónak nevezni nagyon nehéz lenne.”
A műsorvezető kérdése kifejtette, hogy szerinte
Azahriah és Beton.Hofi hangzása „tök egyforma”,
majd elmesélte, hogy egy zenész barátjával (Madarász Gáborral), akinek ad a véleményére, leültek meghallgatni néhány, mostanában felkapott videóklipet, hogy együtt rájöjjenek, „mi bennük az érték”.
„Megnéztünk öt klipet, azt hiszem, harmincmilliós nézettség alatt egy klip se volt. Tehát ezek nagyon sikeres dolgok. És Isten látja lelkemet, én tényleg nem irigylem a sikert senkitől, nekem nagyon kijutott a jóból, meg eleve más lelki alkatú ember vagyok. És hát Madikám legalább olyan bambán nézett, mint én, és akkor azt mondta: »Ákos, én nem tudom, ez mitől működik, de két dolog biztos nem szerepel az okok között: az egyik a szöveg, a másik meg a zene«.”
Ezek protestdalok. A kívülállást, az elegem van életérzést fogalmazzák meg, de igazából nem szólnak semmiről
– véli Ákos.
„Persze van nemiség benne, meg ilyen te hagytál el, nem én, átvertél, elmentél, túltoltam, puszi paradise. A mai huszonévesek ebben tök jól érzik magukat, hát miért ne lehetne nekik egy saját maguk által kitaposott útjuk itt, az élet dzsungelén keresztül, ha ez nekik segít, vagy ez jó? Akkor legyen” – tette hozzá.
Ákos szerint viszont ő és a hozzá hasonló művészek teljesen más pozíciót vállalnak fel, amire mindig is szükség lesz:
Kihalófélben lévő műfaj az, amihez tartozunk, de nem tudom, mi lesz, ha kevesek sem tartják majd másokban a lelket. Viszont nem kell nyavalyogni, mindig kevesen vitték a hátukon a többieket, azokat is, akik nem akarták, hogy vigyék őket. Én szeretnék ezek közé tartozni, nem tudom, hogy sikerül-e, de olyan igénnyel írom a szövegeimet, hogy később is vállalhatók legyenek számomra
