Legjobb eredménye egy akkor még kifejezetten értékesnek számító főiskolai világbajnoki arany 1955-ből; a nagycsapatban négyszer szerepelt, tagja volt az 1956-os melbourne-i játékokra utazó keretnek, bár ebben saját bevallása szerint elsősorban szerelme, az úszócsapat egyik legnagyobb sztárja, Szőke Kató játszott szerepet, aki kijelentette, hogy nélküle nem hajlandó útra kelni. Domján Árpád tehetséges ifjú játékosnak számított, Rajki Béla azonban sem őt, sem Martin Miklóst nem szerepeltette végül a mérkőzéseken (akkoriban csere nélkül kellett a mindenkori kezdőhetesnek végigjátszania a találkozókat), így nem lett olimpiai bajnok; ugyanakkor mégiscsak élő tanúja volt a vízilabda-történelem egyik legemlékezetesebb mérkőzésének, a véres jelenettel zárult magyar–szovjet összecsapásnak. Melbourne-ből másokhoz hasonlóan az Egyesült Államokba utazott és ott telepedett le (életkoránál fogva a következő olimpiai ciklusban válhatott volna igazán a csapat erősségévé); kint később feleségül is vette Szőke Katót, majd rendkívül sikeres építész lett, aki Los Angeles legelegánsabb negyedében, Beverly Hillsben lakott – itt is érte a halál két nappal ezelőtt. Emlékét megőrizzük